Alcím: A kiabálás vége és a kapcsolatteremtés kezdete
Ursus Libris, 2016.
Ár: 3900 Ft
ISBN 978 963 9718 88 3
296 oldal, puhafedeles
Rövid összefoglaló:
A könyvben ismertetett, új tudományos eredményekre alapozott nevelési módszer lényege, hogy mély érzelmi kapcsolódást alakítunk ki a gyermekünkkel, ami nagyrészt feleslegessé teszi a hagyományos nevelési módszereket, egyben alkalmat ad a szülőknek saját érzelmi életük rendbetételére is.
A békés szülők 3 titka
Ha szülőként előfordult velünk, hogy önmarcangolva azt gondoltuk, bárcsak türelmesebbek lettünk volna, bárcsak ne kiabáltunk volna a gyermekünkkel,bárcsak lenne valaki, akitől tanácsot kérhetnénk, végre fellélegezhetünk: Laura Markham könyve áttörést hoz a gyereknevelésben a kételyek közepette. A nevelési tanácsadással foglalkozó pszichológus szerző megosztja az olvasókkal a békésebb szülővé válás 3 titkát, amely valójában a neveléshez, a gyermekünkhöz és önmagunkhoz való általános hozzáállást jelent.
Forradalmian új elgondolást közvetít felénk: ahhoz, hogy hatékonyan kezeljük a nevelési problémákat, és elérjük, hogy a gyermekeink olyan sikeres, önfegyelemre képes személyiséggé váljanak, mint szeretnénk, nem velük, hanem önmagunkkal kell kezdenünk a munkát. Ugyanis ha kiabálásra kerül sor, abban nemcsak a gyermekünk engedetlensége, hanem a saját sérüléseink és frusztrációink is benne vannak. Rendkívül fontos, hogy megvizsgáljuk és megértsük a saját érzelmeinket, és megtanuljuk kezelni őket – a gyermekeink ugyanis nem azt teszik, amit mondunk nekik, hanem azt, amit látnak tőlünk. Azok a minták, amelyeket az önuralomról, az érzelmek kezeléséről, a konfliktusok megoldásáról, nem utolsósorban pedig a bocsánatkérésről nyújtunk, döntően meghatározzák, hogy a gyermekünk mennyire lesz birtokában ezeknek a készségeknek. A békés szülők legfontosabb titka tehát az, hogy önmagukat szabályozzák először.
Ha szülőként békében vagyunk önmagunkkal, a gyermekünkkel is békében tudunk lenni. Ahhoz, hogy elérjük, a gyermekünk hallgasson ránk és példát vegyen rólunk, fontos ápolnunk a vele való kapcsolatot – ez a boldog gyermekeket nevelő szülők második titka. A kapcsolat táplálása azt jelenti, hogy jelen vagyunk a gyermekünk számára, nem csak fél szívvel, hanem egészen. Különösen akkor van szüksége egy ölelésre, amikor elveszti a kontrollt és kiborul – a hiszti és a sírás gyakran azt jelzi, hogy nem tudja kezelni a feszültségeket. Ha ilyenkor, ahelyett hogy mi is kiborulnánk, türelemmel és megértéssel tudunk fordulni felé, azt fogja érezni, hogy mellette állunk, számíthat ránk, miközben a feszültségek szabályozásáról is mintát lát tőlünk.
A harmadik titok a „kontroll helyett coaching” szemlélete. Laura Markham részletesen ír a hagyományos fegyelmezési eljárások negatív hatásairól, és hatékony alternatívát kínál helyettük. Ha szülőként azt szeretnénk, hogy a gyermekünk „jól viselkedjen”, azt nem büntetéssel érhetjük el, hanem ha segítjük fejleszteni az önuralmát, az érzelmi intelligenciáját és az önállóságát, hogy akkor is helyesen cselekedjen, ha nem vagyunk jelen.
Önmagunk szabályozása, a kapcsolat táplálása, a „kontroll helyett coaching” szemlélet követése nem egyszerű – a szerző ki is emeli, hogy nem az a lényeg, hogy tökéletes szülők legyünk. Annak érdekében, hogy lépésről lépésre jobbá váljunk e három területen, gyakorlati útmutatókat és praktikus tanácsokat nyújt, miközben életszagúan bemutatja a gyermekek fejlődési szakaszainak sajátosságait is. Mire a könyv végére érünk, a gyermekünkről, a nevelésről és önmagunkról is mélyebb tudással rendelkezünk majd.
Részletek a könyvből
Az igazság az, hogy jóformán mindannyian szereztünk sebeket gyermekkorunkban, és ha nem gyógyítjuk be ezeket, meggátolnak abban, hogy úgy neveljük a gyermekeinket, ahogyan valóban szeretnénk. Ha valamilyen területen gyermekkori sérülést szenvedtünk, biztosak lehetünk benne, hogy ez a terület szülőként fájdalmat fog okozni nekünk, és „továbbadja” a sérülést a gyermekünknek.
[…]
A csodás hír az, hogy a szülőként betöltött szerepünk térképet ad a kezünkbe a sebeink hollétét illetően, és lehetőséget nyújt arra, hogy mélyre hatolva meggyógyítsuk önmagunkat. A gyermekeink hihetetlen érzékkel képesek rámutatni a sérült területeinkre, előcsalogatni a félelmeinket és az indulatainkat. A legjobb zen mesternél vagy terapeutánál is jobbak abban, hogy tökéletes fejlődési és gyógyulási lehetőséget nyújtsanak számunkra. A legtöbb szülő azt állítja, hogy a gyermekei iránt érzett szeretete átformáló hatással volt rá: türelmesebbé, együtt érzőbbé, önzetlenebbé tette. Mindig fokozott érzékenységet fogunk tapasztalni a gyermeki tudatunkat formáló problémák kapcsán, ám amint meggyógyítjuk régóta hordozott sérüléseinket, nem határozzák meg többé a viselkedésünket, sőt, rájövünk, hogy ezek a sebek közölnek velünk valamit, ösztönöznek, és jobb szülővé tesznek bennünket.
Egy gyermek biztonságban érzi magát, amikor tudja, hogy valaki mellette áll és vigyáz rá. Ez teszi lehetővé számára, hogy merje vállalni a puklik, horzsolások és csalódások kockázatát – más szóval azt, hogy tanuljon, fejlődjön és fejlessze magában a rugalmas ellenállást. Amikor a gyermekünk biztosan kötődik hozzánk, megtanulja szeretni önmagát és másokat. A régi mondás, mely szerint a gyermekeink tőlünk kapják a gyökereiket, hogy később szárnyakat növeszthessenek, éppúgy igaz, mint valaha; és mint mindig, ahhoz, hogy azok a gyökerek igazán mélyre hatolhassanak, biztos kötelékre van szükségük. Ráadásul a gyermekünkkel való jó kapcsolatban rejlik annak a titka, hogy boldog szülők lehessünk.
Mit számít a kapcsolódás a tekintetben, hogy olyan gyermeket nevelhessünk, aki jól akar viselkedni? Mindent! A gyermekek kizárólag azért mondanak le arról, amit ők akarnak, és teszik azt, amit mi akarunk, mert bíznak bennünk, és nem akarnak csalódást okozni. Mi köze van a szülő önszabályozásának a fegyelmezéshez? Ha valaha is rajtakaptuk magunkat azon, hogy kiabálunk, utána pedig bűntudat gyötör bennünket, akkor tudjuk a választ. […] Ha az első és legfontosabb célunk az engedelmesség, akkor nem tekintünk ellenérzéssel arra, hogy félelmet és kényszert alkalmazzunk az elérése érdekében. Ellenben ha olyan gyermeket akarunk nevelni, aki a jelenlétünktől függetlenül is helyesen cselekszik, akkor hosszabb távon kell gondolkodnunk. A fenyegetéssel és a büntetéssel szemben a hosszú távú gondolkodás azt jelenti, hogy megtanítjuk a helyes viselkedést, megerősítjük a kapcsolatot, hogy a gyermekünk meg akarjon felelni az elvárásainknak, továbbá segítünk neki az érzelmei kezelése terén, hogy képes legyen jól viselkedni.
A szerzőről
Dr. Laura Markham klinikai pszichológiából szerzett PhD fokozatot a Columbia Egyetemen. Számos család mellett dolgozott nevelési tanácsadóként és több száz szakmai cikket publikált online gyermeknevelési magazinokban. Az AhaParenting.com oldal alapító főszerkesztője. Férjével és két, immár nagykorú gyermekével New Yorkban él.
