A minap egy kedves fiatal ismerősömet istápoltam, mivel már hónapok óta nem talál munkahelyet. Az említett ifjú hölgy 24 éves, diplomás, angolból középfokú nyelvvizsgája van, magabiztos, jó megjelenésű, kitűnően kommunikál. Egy vidéki városban él – abban a megyében, ahol a munkaügyi központ a legtöbb fiatalt regisztrálta az országban – s már 19 hónapja állást keres. A sok kudarcélmény hatására nagyon frusztrált, mégsem adja fel szerencsére a csatát! Most Linkedin-profilját szerkeszti újra és úgy döntött, hogy nekiugrik a fővárosi álláshirdetéseknek is, pedig eddig mindenáron a saját településén szeretett volna maradni, mivel ott lakik a barátja is, akivel hosszú távra terveznek, nyáron lesz az eljegyzésük, illetve az albérlet költségei is megterhelőek lesznek számára Budapesten.
Annak, aki nyitott szemmel jár nem újdonság, hogy az álláskeresés komoly, sőt gyakran ember feletti kihívásokkal jár, nemcsak a középkorúak, idősebbek, hanem a fiatalabb korosztály számára is, főként mivel ők még nincsenek hozzáedződve a hosszú ideig is elhúzódó visszautasításokhoz és az állástalanság, a fix bevétel hiánya az előttük tornyosuló egzisztenciateremtésben is blokkolja őket.
A hónapokig, vagy évekig elhúzódó álláskeresési időszakot nyugodtan nevezhetjük kudarcgyűjtésnek is. Legalábbis ez a HR-szakértők, szakpszichológusok véleménye. Ez persze nem meglepő, ha figyelembe vesszük, hogy életünk tíz legnagyobb krízishelyzetei között szerepel az állás elvesztése is. Nézzük meg röviden mire figyeljünk, hogy ezt elkerüljük, vagy ha már benne vagyunk ebben a gödörben azt, hogyan mászhatunk ki belőle!
Folytatásért kattints ide: