Kisebbik lányom feladata az volt, hogy tanulja meg Petőfi Sándor "A Tisza" című gyönyörű versét. Nem ment könnyen, hiszen régies nyelvezetével még megküzdött, nekem pedig minden ismeretlen szót, kifejezést meg kellett magyaráznom neki. Milyen, amikor "az alkony üszköt vet fejére", amikor a "kis Túr siet beléje.." stb. A végére természetesen már az egész család betéve tudta, és sokat járt a fejemben, hogy bizony ezt a helyet még sosem láttam én sem. Milyen jó lenne megnézni!
Így hát felkerekedtünk, és pünkösd hétfőn reggel elindultunk. Mivel csak egy napunk volt erre a "kis" 320 km-es (csak oda) túrára, -bár nagyon szép listám volt, hogy mit szeretnék látni- a felére sem volt időnk.
Nagyart vettük célba elsőként, ott is Petőfi fáját.
Ez a fa egy régi tölgy, mely már nem él ugyan, de emléket állít annak, hogy a költőt e tájon szerzett élményei alapján írta versét. Itt tudtuk meg, hogy valójában abban az időben még a Túr folyó két kanyargós főágra szakadt és Nagyarnál folyt a Tiszába, valamint Olcsvaapátinál. Sok gondot okozott az itt élőknek, sokszor áradt. Ezért a XX. század elején szabályozták, ekkor épült a Sonkád-Tiszakóród új ág, az ásott meder. Azért, hogy a Tisza ne duzzadjon vissza, egy egyszintes zsilip épült, itt bukik alá a Túr a Tiszába, és ezt nevezik ezért Nagybukónak.
Ide is elmentünk, csodálatos élmény volt. Családom egyik fele nem is tudta megállni, hogy be ne másszon a kövekre, és le ne fagyassza a lábait a vízben :)
A Tisza valóban "oly símán, oly szelíden ballagott le parttalan medrében", sokáig álltunk a torkolatnál gyönyörködve a látványban.
Visszafelé körbenéztünk Panyolán, keresve azt a híres, fövenyes strandot, melyet annyit csodáltam a neten talált fotókon, videókon. Igen ám, de hol lehet ez a part? Ahogy keresgéltünk, "belefutottunk" egy harmadik híres folyóba, melyet büszkén mutogattam a lányoknak, jól nézzétek meg, ez a Szamos!:)
Igen ám, de a strand emlékeim szerint Tisza-strand, tehát nem vagyunk jó irányban. Műholdtérkép alapján megtaláltuk a feltételezett helyét, árkon-bokron át vitt a férjem, aki jelezte, hogy ha ránk is esteledik, megtaláljuk, mert holnap nem óhajt visszajönni 8 órát vezetve, akármilyen szép is a táj :) Végül lesétáltunk a feltételezett partra, de föveny sehol. Barátném szerint prózai oka van, magas a vízállás....Ezt még be kell pótolnunk, mint ahogy Túristvándi és Tarpa híres malmát, a tákosi és a csarodai templomot is meg szeretném nézni.
Öt-hat körül barátunk a google navigáció jelezte, merre induljunk haza az M3-as felé. Olcsvaapátinál picit megijedtem, mert többször is a KOMP jelzést láttam az út mentén. Ugye nem kell órákat várni a kompra, vagy visszafordulni? Csodák csodája, ahogy legurultunk, mondták, hogy indulunk is. Vártam a kompot. Nem jött, mert már rajta álltunk. Drótkötélpályán vitt át minket a Szamoson.Újabb meglepetés, beszélgetés a "révésszel", aki elmondta, hogy a Szamos sodrása visz minket át a túlpartra. Ez a váratlan és különös kompozás külön élmény volt mindannyiunknak.
Hazafelé őzek ugráltak mellettünk az út mentén, a minden faluban megtalálható gólyák pedig lassan megszokottá váltak, már csak minden huszadik percben kiáltott fel valamelyik lányom: -Még egy gólyafészek, ott ül benne!!
Fárasztó, de gyönyörű napunk volt. Legközelebb Isten ments, hogy egy nap alatt tegyük meg, maradunk egy hétig legalább! Remélem ezek után jövő héten simán megy az a vers Gabinak! ;)
Török Tímea